A hajózás mindig is fontos szerepet játszott Nagymaros életében, hisz a sváb családok is Ulm városától Marosig hajóztak. Az első Dunai Gőzhajózási Társaság 1863-ban Nagymaroson hajóállomást épített és nyitott a Dám és Német utca között. (Alacsony vízállásnál még mai is láthatóak a hajóállomást rögzítő oszlopok.)
A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt. 1895-ben Nagymaroson a Fő téren hajóállomást épített és nyitott.
A nagymarosi sváb férfiak 1900-től szezonban az esti kofahajó szállították a nagymarosi gyümölcsöt Bécsbe, melyet reggel a „Naschmarkt”-on árusítottak. Ami még érdekes, hogy innen friss és nem szárított gyümölcsöt szállítottak Bécsbe. Virágzott a vízi kereskedelem a vasútvonal 1851-es megnyitásáig minden személy és áruszállítás a Dunán történt.
A mai hajóállomás épületét a 20. század fordulóján a Magyar (Királyi) Folyam- és Tengerhajózási RT létesítette. Címere a mai napig látható az épületen. . A nyári szezonban manapság is sok hajó megfordul itt, igaz ezek már mind kiránduló hajók.
A hajóállomás falán láthatjuk az árvizek magasságát. Sokszor volt az épület víz alatt, vagy épp csak a teteje látszott ki. Mi nagymarosiak megtanultunk a Dunával együtt élni. Tudjuk, hogy jön, s majd megy a víz, azonban nem mindegy, hogy mit hagy maga után. Régebben homokzsákokkal védekeztünk a víz ellen, ami ugyan nehéz feladat volt, azonban ilyenkor összekovácsolódott Nagymaros lakossága. A férfiak, fiatal fiúk rakták a zsákokat, fiatalabb nők tartották a zsák száját, míg az idősebbek hozták az ellátmányt a dolgozóknak. Mindenki megtalálta a helyét, sőt a mendemondák szerint egy-két szerelem is szövődött.
Maradjunk itt a vízparton, hisz nekünk marosiaknak a mai napig egy olyan helyszín, ahová szívesen jövünk télen nyáron, és a turisták özönlenek ide a táj szépsége, és a víz közelsége miatt. Lehet kajakot, kenut bérelni, vagy csak ejtőzni a strandon.
Mesélünk egy kicsit kajakosainkról.
Nagymaroson a II. Világháborúig nagyszerű vízi élet folyt. Volt saját csónakházunk, ahol evezős csónakokat, túrakajakokat és ladikokat is tároltak.
A világháború elejétől 1957-is semmiféle jelentős vízi élet nem volt. Néhány lelkes marosi 1957-től Flamich Ferenc vezetésével összefogott és újjáélesztette a vízisportot. Egyesület is alakult, és hamarosan országos bajnokságokon arattak sikert kajakosaink, majd később sok nemzetközi versenyen is dobógóra álhattak, és az Olimpiákon is sikerült részt venni, dobogóra állni.
Az egyesület nőtt, a hely kisebb lett, de az összefogás most is működött, és közös erővel új csónakházat építettek. Az épület most is áll, igaz, 2015-ben jelentős átépítésen esett át. Új helyiségek, öltözők, korszerű fűtés és egyéb fejlesztéseken esett át. Mindezt azért tudta az egyesület megvalósítani, mert a Magyar Kajak-Kenu Szövetség pénzügyi támogatással elismerte az egyesület közel 60 éves munkáját.
A Duna kegyetlen is tud lenni, így bár a nagymarosiak szeretnek vízen lenni, amit a nagymarosi kajakosok két társuk elvesztésével meg is tapasztalhattak 1978-ban. A tragédia hatására a szülők nem szívesen engedték gyerekeiket kajakozni. A tragédia után az egyesület lassan éledezni kezdett, és újból válogatott ifjúsági versenyzők nevelődtek. Az egyesület mai napig sok marosi és környékbeli fiatalnak ad egy olyan sportra lehetőséget, mely hazánk hírét messzire viszi. Érdemes vízre szállni, kajakkal, vagy kenuval megnézni Maros partját, kicsit a szigetek között érezni a természet erejét, kikötni egy-egy homokparton, figyelni a vízi madarakat.
Van aki nem szeret vízen lenni, annak lehetősége van a szabadstrandon napozni, ahogy tették régen is.
1921-től létező, akkor 2500-3000 fő befogadására alkalmas, kabinokkal, öltözőkkel felszerelt Standfürdő erre remek lehetőséget nyújtott. Ez az időszak tette a Dunakanyar egyik legjelentősebb településévé Nagymarost. Volt trambulin, csúzda, öltőzők.
A mai strand is sokakat vonz, nyaranta akenusok is kikötnek itt, megpihennek. Mi pedig lemegyünk és fürdünk a lassan mélyülő vízben, melynek homokos partján megpihenhetünk.
Fürdés után sétáljunk el a parton, el egészen a kajakosok épülete előtt le a Maibaumig ahol ismét olvashatnak arról mit is láthatunk.
