Megérkeztünk a Dézsma utcába, ahol mint látják most is pincék vannak. Némely pincét lakóházzá alakítottuk, de itt található Seregi György kovácsműhelye is. Mesélünk kicsit a szőlőről. 

Nagymaroson fontos volt a  gyümölcstermesztés, és a szőlő termelés. Bár sosem lett export termék a helyi bor, a 19. század nagy katasztrófája a nagymarosi szőlőket is elérte. A nagymarosi szőlősgazdák minden bevételüktől elestek, ipari napszámosok lettek, a fiatalok pedig Budapestre jártak dolgozni. Sok mindent írhatnánk még a szőlészetről, de ami talán érdekesebb, hogy a szőlészet miatt sok pince épült, a Német utcában is, mely Nagymaros legrégebbi utcája, illetve nagymarosi sétáink során sok pincével találkozhatunk, melyek közül sokat a mai napig is használnak. A legtöbb ház alatt volt pince, a saját fogyasztásra szánt bort otthon préselték és tartották. Ugyanitt tárolták a télre való répát, és burgonyát is. Ez ma már szentségtörésnek számít a borászok között.

Egy felmérés szerint 174 pince van közterületen, ebből sok présház, pince ma is használatban van, igaz már nem a helyi szőlőt dolgozzák fel, hanem messzebbről hozzák a szőlőt, azonban a marosi borbarátok kitűnő borokat készítenek, és tárolják pincéikben. Ezekből a borokból az augusztus 20-i borünnepen is kóstolhatunk.

Ha több pincére is kíváncsiak vagyunk, akkor csak sétáljunk vissza a templom környékére, irány a Nap utca, át a Diófa utca felé, ahonnan eljutunk a Pince utcán át a Szív utcába, ahonnan az Erzsébet térre jutunk.  Hangulatos kis utcák, melyekben hagyományos sváb házak, szép kertek és pincék találhatóak. Az udvarokba belesve néhol a sziklafalba vájt picék ajtaját is megláthatjuk.

Azonban mielőtt visszasétálnánka, még van néhány érdekesség. Az egyik itt a Kittenber utcában található Kittenberger Kálmán vadász-író háza. Innen csak 5 perc séta, egy hangulatos utcácskában, ne hagyják ki.