Elérkeztünk a Tájházhoz, mely összefoglalja a Nagymarosra érkezett svábok életét. Itt megtalálhatóak a használati tárgyak, és az épületben, egy berendezett lakást találunk, régi bútorokkal, eszközökkel.
2017-ben a Nagymarosi Német Nemzetiségi Önkormányzat lehetőséget kapott, hogy az Önkormányzattól megkapja az épületet használatra. Az épület a német nemzetiség (sváb) közösség építészeti jellegét is magán viseli a nyitott verandával(ganggal)a ház vastag vályogfalaival. A település 70 % sváb gyökerekkel rendelkezik, így a lakosság az elképzelés mögé állt, és az egykor romos épületet közös erővel tették azzá ami ma. A Tájház nem csak a hagyományainkat őrzi, hanem jelképezi az összefogást, a tenni akarást. A Tájház berendezésénél az alapgyűjteményhez még a lakosság is elvitte a tárgyaikat, és így közösségi összefogással a Német Önkormányzat berendezte életvitelét,- szüleink, nagyszüleink otthonosságát.
A Tájház célja, hogy megismertesse a jövő generációjának is a múlt értékeit, kultúráját, használati eszközeit, történelmi értékeit.
A Tájház udvarán látható a Katolikus templom régi óralapja, melyen az idő az 1945 január 5-én délután Malenkíj robotra elhurcoltak idejét mutatja. Napjainkban minden évben emléktúrával emlékeznek meg az elhurcoltakra, és járják végig a 134 km-t gyalog, ahogy őseink tették. Az épületben pedig a régi óramű.
Hamarosan egy újabb helyiséggel bővül a Tájház, mely a régi iparosok szerszámait fogja bemutatni.
Most azonban irány a hajóállomás. Érdemes a Német utcán lesétálni, mely Nagymaros legrégebbi utcája, itt még találunk 1848-as árvízi táblát is egy ház falán. Az utca alján alacsony a vízállás esetén láthatóak lesznek az első hajóállomás rögzítő oszlopainak maradványai. Azonban erről a következő megállóknál olvashatnak többet.
