Itt állunk a panoráma parkolóban, előttünk a Maibaum, mögötte a Visegrádi vár.

Mi is ez a Maibamum? Májusfa, melyet régen a lányos udvarban állítottak, jelezve ezzel az udvarlóknak, hogy fiatal lány várja párját.

Eredetét tekintve a történészek véleménye a mai napig megosztott a májusfát illetően. A legvalószínűbb magyarázat visszanyúlik a történeti időkbe, amikor is az „axis mundi”, azaz a világokat összekötő és elválasztó világtengelyre vezették vissza eredetét.

Egy másik érdekes forrás szerint a Májusfa-állításról a XV. századtól tesznek említést. A legenda szerint, amikor Fülöp Kis-Ázsiában hirdette az evangéliumot, a pogányok zöld ágat tűztek arra a házra, ahol az apostol megszállt, hogy másnap megöljék. Éjszaka azonban Isten angyala minden házra rátűzött egy ágat, így az ellenség hoppon maradt. A zöld ágnak termékenységvarázsló és gonoszűző hatása van, a megújulást jelképezi. A kezdetekben elsősorban német nyelvterületen elterjedt Májusfa-állítást később Európa számos országa, így hazánk is átvette. Sok esetben a „Maibaum” – akárcsak Münchenben – turisztikai látványosságnak számít, hisz megjelennek rajta a városra jellemző mesterségek, szimbólumok.
2012-ben Nagymaros Turizmusáért Egyesület turisztikai programjának egyik fontos eleme volt a marosi „Maibaum” állítás. A terv most megvalósult, a többfordulós szavazást követően kiválasztásra kerültek a májusfára kerülő jelképek. A híres német „Maibaum” figurakészítő – Hubert Janson – keze munkáját dicsérik a gyönyörű szimbólumok. Hazánkban először Nagymaroson került felállításra.

Egy kicsit mesélünk a málnáról. A szőlőt tönkretette a filoxéra, így az 1920-as években elkezdték a málnát telepíteni a környéken. Sok szorgalom, tanulás, a helyi ökológiai viszonyok alkották meg az 1964-ben önálló fajként elismert nagymarosi málnát, amit a Knewett fajtából alkottak meg. Gyerekkoromban, mindenkinek volt málnája. Apró szemű, gurulós málna, amit nem szerettünk szedni, de kellet, hisz bevételi forrás volt a családnak. Hajnal 5-re kimentünk a határba, és szedtük a málnát, amit aztán ládákban kiskocsin leadtunk. Lésús kisszemű málna volt, ami aztán kiszorult a piacról, hisz mindenki a nagyobb, mutatósabb málnákra tartott igényt. A környéken rengeteg helyen termesztettek málnát. A1930-as években a környékről az éves málnatermelést 10-12 vagonra becsülték, csúcsát az 1940-50-es években érte el, mikor 25-30 vagon málnát szállítottak el. 1990-es évekre a termelés visszaesett, és így az átvétel is. A málnákat kivágták. Helyére víkendházak épültek. Nagymaroson, a régi udvarokban még megtalálható 1-1 tőke marosi gurulós málna, amit a tulajdonosok nagy bencsben tartanak.

Mint látják, különböző sportok is megjelennek a figurák között. Szerepel a  kajakozás, a kerékpározás, túrázás. De megjenik a festő is, hisz Pálya Celesztin élete alkonyán nagymarosi származású feleségével itt élt, majd itt is halt meg. A művészt a régi feljegyzések a magyar Leonardo da Vincinek nevezték sokoldalúsága, és feltalálói vénája miatt. A Feszty-körkép lovas ábrázolásait neki tulajdonítják. A könyvtár előtt a tiszteletére állított szobor,  és a róla elnevezett utca is jelzi, hogy Nagymaroson fontos személy volt, sokan helyi lakos ápolt vele baráti kapcsolatot. Ahogyan Kittenberger Kálmánnal is, kinek Rózsakunyhóját, ahol sokat tartózkodott szintén megtalálhatunk a figurák között. Nagymaroson őrzik a sváb hagyományokat, így helyi sváb táncsoportunk is van. Aki szeretne sváb mulatságon részt venni, az pedig ősszel ellátogathat a svábfesztre, ahol bizony rophatják a polkát. A kereszténység fontos szerepet játszik Nagymaros életében is, így kapott helyet a Római katolikus templom is, ahol már jártunk túránk során. Ne feldkezzünk meg a zenéről sem. Kis városunk országos hírú férfi kórussal, női kórussal büszélkedhet, ezenkívül a Dunakanyar fúvósegyüttes is méltán íhres, és viszi Nagymaros jóhírét, ahogyan a Nagymarosi Ütősök is. Zenekedvelőknek mindenképp érdemes őket meghallgatni.

Ezen a Maibaumon mindaz megtalálható, ami Nagymaros értéke, és ami városkánkat szerethetővé teszi. Talán látszik, hogy szeretjük a természetet, melyet őrizni és védeni kívánunk, ahogy hagyományainkat is.  Mert úgy tartjuk, hogy a gyökerek fontosak, alapját adják a jelennek. Így emlékezve, mejnünk el a Pince sorra, ami egy rövdi séta a hegy felé, és ott a szőlőről funk beszélni, ami jelentős szerepet játszott a város életében, és már római kori feljegyzést is találtunk.