Megérkeztünk a mai Hajóállomáshoz, ahol az Ulmi skatulya kicsinyített változatát láthatjuk, melyet a Német Nemzetiségi Önkormányzat állított.
Az elmúlt évszázadokban Magyarországon a magyarságon kívül más népek csoportjai is megtelepedtek, közösségeik jelentős szerepet játszottak hazánk társadalmi-gazdasági életében. Ilyen a magyarországi németség is, többségük a török kiűzését követő 100-150 évben telepedett le az országban. A török pusztítások következtében egyes területeken a népesség több mint felére csökkent. I. Lipót császár javaslatára az udvari kamara 1689-ben határozta el németek betelepítését, a kezdeményezés találkozott számos német család törekvésével, akik a jobb élet reményében kerestek maguknak új otthont.
A betelepített családok jelentős része – így az Esztergom környékbeli német falvak első lakóinak többsége is – a Dunán érkezett hazánkba egy sajátos hajótípuson, az ulmi skatulyán (ulmer schachtel). Ez az egyszerű szerkezetű vízi jármű a tutajokhoz volt hasonló. Nevét a készítése helyéről kapta, valamint a hajótestre épített dobozszerű fedett építményről, melyet skatulyának csúfoltak. A korábban áruszállításra használt, fából készült hajó hossza kb. 20-30 méter volt, szélessége 5-8 méter, annak függvényében, hogy mit szállítottak vele. A hajót a víz sodrásán kívül nem hajtotta semmi, így csak a folyón lefelé tudtak vele közlekedni. Az irányítást a hajó elején és hátulján elhelyezett két-két lapáttal oldották meg, melyhez 6-8 ember szükségeltetett. Jellemző volt a hajótest oldalára festett fekete-fehér csíkozás is, amely a jó láthatóság miatt volt fontos.
Az útnak induló családok a fedett részben, míg ingóságaik, kisebb jószágaik a hajó hátsó részében kaptak helyet. A nagyjából 2-3 hétig tartó utazás nem volt veszélyektől mentes. A járványok és betegségek mellett fenyegetést jelentett az ismeretlen vizeken való hajózás is. Emiatt gyakran csak nappal haladtak, nehogy az éjszaka alatt zátonyra fusson a hajó. Az ulmi skatulyákat a megérkezés után egyszerűen szétszedték és a faanyagot eladták, vagy felhasználták otthonaik építéséhez. E különleges hajótípus a 18. században már menetrend szerint járt egészen a vasút megjelenéséig.
Mint láthatjuk az alján szivek találhatóak nevekkel. Egyfajta szerelemlakat, a Nagymaroson házasodott ifjú párok számára biztosítja a Német Önkormányzat a névre szóló szíveket, melyet vagy ide raknak, vagy otthonukban őriznek.
Sétáljunk el Zebegény felé, ahol a sétány füves területén sok szobrot láthatunk. Ezeket a szobrokat a Művésztelepen alkotók adományozták Nagymarosnak. Mi is ez a Művésztelep? A vízirendőrség oldalán lévó kód segítségével ezt is megtudhajtják. A rendőrség előtt Seregi György ötvös- kovács iparművész Életfa című alkotását láthatják.
