A Kálvária kápolna és a stációk 1773-ban épültek. Az időtájt a temlpomtól a kálváriáig vezető út egyenes volt, azonban ezt a parókia és az egyéb épületek később megtörték.
167 meredek lépcső vezet fel a stációkon át a kápolnákhoz. A lépcsőket 1920-as években nagymarosi családok készítették, ha figyelmesen megyünk felfelé, még a lépcső oldalába vésve olvasható néhány készítő neve. A stációházakat Béki Márton helyi képzőművész rézkarcai díszítik, melyeket a kilencvenes években készített. A stációképeket is adományokból készültek, a képeken megtalálható az adományozó neve.
Nyolc stáció van a lépcsők mentén, a többi négy pedig a kápolna falán található, melyet 1773-ban, Geiger Mária néhai férje, Geiger Ferenc kamaraispán emlékére építtetett a település fölé emelkedő domb tetején,
Felérve csodás látvány tárul a szemünk elé, tiszta időben akár Vácig is elláthatunk. Több lehetőségünk is. Miután kigyönyörködtük magunkat továbbhaladunk a Juliánus kilátó felé, mely túránk utolsó állomása lesz, vagy visszatérünk a városba, hogy a Fő térről is olvassunk kicsit mielőbb továbbmegyünk a Duna partra.
Azoban ha már itt vagyunk fent, mesélünk a szelídgesztenyésről, hisz régen ezen a területen is rengeteg szelídgesztenye volt. A legendák szerint Károly Róbert hozta az első fákat az 1300-as években, míg van aki úgy gondolja, hogy Beatrix királyné hozatta a gesztenyét. Az utókor számára ez nagy öröm volt, gyerekkorunkban mikor érett a gesztenye örömmel szedtük, vettük a piacon a nagyszemű ízletes gesztenyét, melyet aztán otthon a sparhelten megsütöttünk. A 20. század végén megjelent a kéregrák nevű betegség, mely az Olaszországból érkezett híressé vált marosi gesztenyét szinte teljesen kiirtotta. Akad még valamennyi, és történtek kísérletek újra telepítésre, azonban sajnos meghiúsultak.
Így a marosi nagy szemű gesztenye már javarészt csak az emlékeinkben él.
Ezen a túrán kívül jószívvel ajánljuk a gesztenye túrát, mely akár vezetéssel is kérhető, és a városból indul.
Most viszont irány vissza a központba, következő állomásunk a Fő tér.
