Művésztelep

Ma már a vízirendőrség használja, azonban régen művészek alkottak falai között. A XIX. század végén a Dunakanyarban fekvő település nemcsak a nyaralók, hanem a művészek körében is rendkívül népszerű lett.

Kis városunk csodálatos természeti adottságai a művészeket is vonzották a 1900-as évek kezdetétől férfikórus, később pedig országos elismertséggel bíró Nagymarosi Művésztelep működött itt. Az akkori kor jelentős pólusai, a helyi vendéglátó és szálláshelyek voltak.

Nagymaroson évtizedeken keresztül, közel száz évig működött a művésztelep.  A nagymarosi művésztelep működésének a bős-nagymarosi vízlépcső kezdődő építési munkálatai vetettek véget.

A Nagymarosi művésztelepet Diner-Dénes Rudolf, Vörös Géza, Hermann Lipót és Gadányi Jenő alapította 1956 májusában. Fennállása során híres művészek szívesen látogatták a Duna-parti épületet: Váli Dezső, Szász Endre, Brigit Köblitz, Ördögh László, Lakatos Artur, Lőrincz Vitus, Eigel István, Krenner Amália, Székács Zoltán, Szász Endre. Keleti Éva, és André Kertész is járt Nagymaroson, számos fotót nekik köszönhetünk abból a korból.

Nem egy kiváló festőnk hosszú és gazdag alkotó éveket töltött a nagymarosi művésztelepen. A művésztelep a Nagymaros-Bős vízierőmű építési munkáinak megkezdésekor zárta be kapuit.

A Duna-parton sétálva, sok szobor árulkodik az itt alkotó művészekről, akik a városnak adományozták alkotásaikat. Érdemes sétálni, és megnézni a szobrokat. Mindezt pedig következő úticélunk felé haladva is megláthatjuk, mely nem más, mint a Dám. Miközben haladunk a sétányon, érdemes a rózsák alatt lévő köveket is olvasgatni, ahol egy-egy nagymarosi nevét olvashatjuk. Így emlékezünk rájuk, tisztelgünk emlékük előtt.