Megérkeztünk a református templomhoz, melyet a házak közé beépülve találunk.

A reformáció következtében az 1600-as évekre Nagymaroson nagy számban éltek reformátusok, jelentős gyülekezet alakult ki településünkön.
Azonban a pestisjárvány és a Rákóczi-szabadságharc következtében az 1700-as évek elejére mindössze 30 református család élt Nagymaroson, a Magyar u – Fő tér – Molnár u. által határolt területen.
A bajorországi svábok Nagymarosra történő betelepítésének következményeképpen növekedni kezdett a katolikus vallásúak száma, a reformátusok száma pedig lecsökkent. A reformáció utáni hosszú évtizedekben a mai római katolikus Szent Kereszt Felmagasztalása templom szolgált a gyülekezet templomaként, később a 18. század végére felépült mai templomunk elődje 1798-ban a II. József nevével fémjelzett „türelmi rendeletnek” köszönhetően torony nélkül. A templom 1934-ben való átépítésekor kapta meg mai állapotát, Kós Károly tervei alapján.

Most pedig sétáljunk le a partra, ahol megtudhatjuk az Ulmi-skatulyánál, hogy az egykori svábok (akik egyébként frankok) honnan, és hogyan érkeztek Nagymarosra, és a környező településekre.